Osztályunk a tavaszi szünetben a Határtalanul programnak köszönhetően négy napot tölthetett el Erdélyben. Az útra elkísért minket az osztályfőnökünk (Kovács-Paróczai Tekla), az osztályfőnök-helyettesünk (Pappné Balázs Judit), a Dobósok egyik kedvenc tesitanára (Sashalmi Sándor), Henez-Straub Huba, 12. B osztályos diák és Fülöp Antónia idegenvezető. Egy jó hosszú buszút után megérkeztünk Nagyváradra, ahol megnéztük az Ady múzeumot és tettünk egy rövid sétát a belvárosban. Ezután Nagyszalonta felé vettük az irányt, ahol betekinthettünk Arany János életébe a Csonka toronyban berendezett több emeletes interaktív kiállításon keresztül. Mielőtt elfoglaltuk a szállásunkat, megálltunk Köröstárkányban, és leróttuk kegyeletünket az 1919. évi áprilisi román vérontás áldozatai előtt.

A második napon egy finom reggeli után túrázni mentünk a Schmidl-vízeséshez, majd barangoltunk egy keveset a Pádis-fennsíkon. Ezután megint buszra szálltunk, és utunkat a Mézgedi-cseppkőbarlangban folytattuk. Itt mindenki nagyon jól érezte magát. A buszhoz visszafelé vezető úton elkapott minket az eső, ezért a nap utolsó megállójánál -a közel 600 éves tölgynél- csuromvizesen de lelkesen készítettünk még egy osztályképet.

A harmadik nap reggeli előtt az összepakolt csomagjainkat bepakoltuk a buszba. Később elindultunk Algyógyra és Feredőgyógyra, ahol megtekintettük a gyönyörű feredőgyógyi vízesést, majd utunkat Gyulafehérvár felé vettük, ahol megcsodáltuk a káprázatos Püspöki Palotát és sétáltunk egyet a várban. A szállásunk elfoglalása előtt meglátogattuk a Bethlen Gábor fejedelem által több mint 400 éve épített Református Kollégiumot Nagyenyeden, ahol megemlékeztünk a román terror elleni védelemben elesett 30 kollégiumi diákról is. Ezt követően koszorút helyeztünk el az Vártemplom falán lévő márványtáblán. Ezután elfoglaltuk a szállásunkat Torockón, de addigra már pár osztálytársunk beteg lett, és emiatt csak kevesen mentek el felfedezni a falut.

A negyedik napon reggel bő egyórát kaptunk, hogy bejárjuk Torockót. A gyülekező után meglátogattuk az ott lévő gyerekotthont és odaadtuk az adományainkat, majd buszra szálltunk és 30 perc múlva már a tordai sóbányánál voltunk, amit először közösen majd egyedül is bejártunk. Itt is nagyon jól szórakoztunk. Ezután még a Királyhágón álltunk meg, ahol szép látvány tárult elénk. Innen az utunk egyenesen haza vezetett. Ez a kirándulás egy életre szóló élmény volt nekünk.

Albert Janka és Karcsai Lotti (7.a osztály)