Szinte napra pontosan egy esztendővel ezelőtt járt először iskolánk lelkes különítménye a Magas-Tátrában. A tavalyi összetartás hangos sikere után nem lehetett kérdés, hogy ebben az évben is megszervezem a 2. Dobós Turisztikai Tábort.

Idén már egy teljes buszt kellett lefoglalnom az utazáshoz, hiszen a teljes csapat 51 főt számlált a diákokat és a felnőtt kísérőket is beleértve. Ez mintegy háromszoros létszámnövekedést jelent tavalyhoz képest, hiszen akkor még csak 16 diák jelentkezett a szlovákiai túratáborra. Ráadásul Néző Anna, Károly György és Szakál Soma személyében idén még elballagott diákok is színesítették a társaságot.

A gyerekek között szép számmal akadtak olyanok, akik még csak most kezdtek ismerkedni ezzel a szabadidős tevékenységgel, első lépéseiket ezért rutinosabb társaik felügyelték. A napról napra kitűzött teljesítménycélokat és távokat egyébként nem volt egyszerű teljesíteni, így mindenkinek adott volt a lehetőség a fejlődésre. Az időjárás is változatos kihívások elé állított bennünket; volt, hogy néhány száz méter megtétele után szakadó eső váltotta hirtelen az addigi szikrázó napsütést. Ilyenkor természetesen előkerültek a hátizsákból a melegebb ruhák, esőkabátok, sőt, kissé nonszensz módon a sapkák és a sálak is.

A szállásunk kényelmi színvonalát, az ellátás minőségét ezúttal sem érhette kifogás. A festői környezetben fekvő panzió szobái kényelmesek, a felszolgált ételek pedig finomak és bőségesek voltak. Sofőrünk is sokat segített a lebonyolításban a vezetésen túl is. Rajta kívül kedves munkatársaimnak – Murányi Beátának, Nézőné Kormos Andreának és Karkusné Tóth Máriának – is köszönettel tartozom a kíséretért, illetve hálás vagyok Kovács Ferenc és Daragó Richárd szülői jelenlétéért is!

Találkozzunk jövőre, vár a Tátra!

Sashalmi Sándor

2. Dobós turisztika tábor diákszemmel

Ady Endre útról 6:00-kor indult 42 Dobós diák, 4 volt Dobós diák, kísérő tanáraink és kísérőink. Az első pihenő a határ után volt egy benzinkúton ahonnan egyenesen a Szlovák paradicsomba érkeztünk.

Csingóról indultunk a Tamásfalvi kilátóig, ahol egy nagyobb szünetet tartottunk a túrában. Mindenki megebédelt az otthonról becsomagolt ételből egy festményi látványban. A túra második felében leszakadt az eső és sok új élménnyel és tapasztalattal tudtunk gazdagodni. Az eső miatt egy kisebb menedékháznál tartottunk taktikai szünetet. Amikor el tudtunk indulni, kissé elázva, a köd miatt nem láttuk a romos kolostort, ahol a következő nagyobb pihenőt tartottuk volna a Magas Tátra látványában. Ez sajnos kimaradt, de sok másik élménnyel gazdagodtunk. Hegygerincen ereszkedtünk le, utánozhatatlan környezetben a kiinduló ponthoz. Este a kiadós vacsora után megbeszélést tartottunk a másnapról majd mindenki elvonult pihenni.

A második nap a Lomnici nyeregre túráztunk. Reggel csalódottak voltunk, mert az előző napi eső ködöt vont maga után. A tavalyi csapat már tapasztaltabban, időnket megdöntve értünk fel, de az idei csapat sem volt lemaradva. Én tavaly is voltam és örülök neki, hogy ezt a túrát ködben is meg tudtam csinálni, ezt más is alátámasztotta. Amikor felértünk a Kőpataki tóhoz, akkor megpihentünk majd a nyereg túrának további részét nem tudta folytatni a csapat egyik része, mert be lett tiltva. A csapat „B” részéhez csatlakozva mindenki felvonózott a nyeregre. Fent is ködös látvány fogadott minket, de ebben is megláttuk a szépet. A gerincen sétáltunk egy jót majd elindultunk lefelé a felvonóval. A tótól, akinek volt ereje az túrázott lefelé is. Az este ugyan úgy telt csak egyre jobb hangulatban és sok nevetéssel.

A harmadik nap a reggeli után felszálltunk a buszra és kevesebb, mint tíz percet utaztunk egy parkolóig. A parkolótól a Zöld tavi menedékházig mindenki feltúrázott ahol egy könnyű ebéd után két választás közül lehetett választani. Menni egészen a Fehér tavi csúcsig vagy vissza a Panzióba. A csapat fele a csúcsot választotta a többiek mentek a lazább túraútvonalon vissza a szállásra. A menedékháztól az első tengerszemig elég meredek sziklás részen túráztunk. A tengerszemnél volt olyan, aki ott maradt. Ezután egy kevésbé meredek, de ugyan sziklás/kavicsos részen mentünk tovább ahol volt még egy tengerszem, két havas rész az útvonalon és még hegyikecskékkel is találkoztunk. A hegyikecskék után volt egy durvább szakasz ameddig fel nem értünk a csúcsra. A csúcson éhesen, de büszkén nézelődtünk. Ez a túra a parkolóból a Fehér tavi csúcsig pihenőkkel együtt, öt és fél óra hosszát vett igénybe, emiatt nem tudtunk sok időt tölteni fent. A lefelé út hosszúnak tűnt viszont nagyon jól elszórakoztuk az időt kisebb csapatokban. Amikor este visszaértünk tizennégy óra óta emlegetett vacsorát megettük majd hamar lefeküdtünk a fáradtságtól.

A negyedik napon, csütörtökön már túra nem volt, csak egy bevásárlás a haza vezető úton.

Nagyon jól éreztük magunkat!

Sok élménnyel gazdagodtunk még úgy is, hogy első nap bőrig áztunk. Az egyik osztálytársam drónt is hozott így a képek ki lettek egészítve a helyszíneken készült felvételekkel is.

Jó csapatépítő program volt és azt mondanom sem kell, hogy a tavalyi túrán szerzett barátainkkal újra újabb felejthetetlen élményeket tudtunk szerezni.

Köszönjük szépen a lehetőséget!

Kovács Kitti 9.a