Néző Sándor
(1961-2026)
Az előző tanév fájdalmasan nehéz volt a Dobó közösségének. Azonban az elmúlt héten elment egy újabb nagy dobós legenda, szegényebb lett az életünk. A mai napon a Dobó István Gimnázium nevében fájó szívvel búcsúzom szeretett és megbecsült kollégánktól, Néző Sándor tanár úrtól. Hihetetlen és felfoghatatlan az, ami vele történt.
1986-tól dolgozott a Dobóban magyar és történelem szakos tanárként. Negyven éven át volt a Dobó István Gimnázium közösségének meghatározó tagja – négy évtizedet töltött iskolánk falai között, generációk sorát tanítva, nevelve és kísérve útjukon. Távozásával iskolánk egy egészen kiváló pedagógust, szeretett kollégát és meghatározó tanáregyéniséget veszített el. Olyan embert, akinek neve, alakja és munkássága teljesen összeforrt a Dobóval.
Tudása, embersége, elhivatottsága és a tanítványai iránti szeretete maradandó nyomot hagyott mindazokban, akik ismerhették, tanítványai lehettek, vagy együtt dolgozhattak vele. Jómagam is a tanítványai közé tartoztam. Ő valóban egy igazi jelenség volt. Egy nagybetűs Tanár. Nagyon elszomorít, hogy most itt kell elbúcsúznunk és erre már nem volt lehetőségünk az életben. A tanév végén, egészen különleges módon a feleségével, szeretett kollégánkkal Andreával egyszerre búcsúztak volna a Dobótól, ahol 40 évig tanítottak, sok szép emlékkel a hátuk mögött.
Sanyi két fia és a két lánya is dobós diák volt. Nem lehetett kérdés, hogy melyik gimnáziumot válasszák, ők is a legjobb helyen a Dobóban voltak.
Tanítványai nemcsak tudást kaptak tőle, hanem példát, figyelmet és olyan útravalót is, amelyet magukkal visznek életük során. Kollégái számára megbízható, segítőkész és nagyra becsült társ volt.
A magyar-ének-rajz munkaközösség vezetését éveken keresztül látta el. Vezetőként határozott, de türelmes volt, és megértően viselkedett a közössége problémái iránt.
A 4 és 8 évfolyamos osztályai nagy szeretettel emlékeznek a közösen eltöltött tanórákra, a különböző osztályprogramokra. Vannak olyan tanárok, akik megtanítják a diákjaiknak a tananyagot és vannak olyanok, akik évtizedek múltán is ott maradnak az ember emlékezetében. A tanítványai emlékeznek a hangjára, a tekintetére, a mozdulataira és mondataira. A diákjai tisztelték, szerették, ami nem változott évtizedekkel későbbi találkozásukkor sem. Ez egy igazi tanár öröksége.
A gimnáziumban 16 éve működő irodalmi önképzőkör munkájában vezető szerepet töltött be, és töltötte együtt a délutánokat Szoviár János tanár úrral hetente egyszer az érdeklődő, szépirodalmi művekkel próbálkozó diákjaink társaságában. Ezalatt a több mint másfél évtized alatt mintegy 300 olyan verset, novellát mutatott be a résztvevőknek, amelyek nincsenek benne a szöveggyűjteményekben. Ehhez neki is meg kellett újulnia, a szokásosnál is többet olvasnia. A foglalkozások nem merev órák voltak. Inkább beszélgetőpartnerek találkozása volt ez mindig, a jókedv pedig állandóan jelen volt, mert hogyan is lehetett volna ez másként Szoviár tanár úr jelenlétében… Ma már egyiken sincsenek közöttünk. Nagyon büszke volt az önképzőköri tanítványaira, közülük többen írók, költők lettek. Valószínűleg nincs még egy olyan középiskola az országban, ahonnan ennyi költő-író-irodalmár indult volna útnak az utóbbi 15 évben.
2026 október 6-án az esti órákban azonban elfogytak a szavak, nem akartuk elhinni, ami történt, hiszen délelőtt még az iskolában találkoztunk és láttuk hazafelé biciklizni. Szeptember 15-én töltötte be a 65. életévét és ez a tanév lett volna számára az utolsó a sorban.
A mai napon egy kiváló pedagógustól, egy segítőkész, melegszívű embertől búcsúzunk. Óriási veszteség ért bennünket, elsősorban természetesen a saját családját, de a Dobót is. Szavai és csendes ereje hiányozni fognak az iskola folyosóiról, de mindaz, amit adott, örökre velünk marad.
Néző Sándor mindig egy olyan könyv marad nekünk, akit nagyon szerettünk és aki felejthetetlen mindannyiunk számára.
Egy Babits Mihály idézettel búcsúzunk Tőled, Sanyi. Sosem feled Téged a Dobó közössége!
„Úgy mentél el, mint a felhő az égről,
szótlanul és hirtelen,
s a szavak, miket el kellett volna mondanom,
itt maradtak a szívemen.”
A teljes dobós közösség, a nevelőtestület, a diákok, az öregdiákok és a szülők nevében hajtom meg a fejem emléked előtt. Köszönjük a négy évtizedes fáradhatatlan munkádat, a kedvességedet és a példát, amit nekünk mutattál.
Nyugodj békében, Sanyi! Nagyon fogsz hiányozni a Dobónak! Emlékedet szeretettel és mély tisztelettel őrizzük.
Eger, 2026. október 14.
Berkes Krisztián, igazgató
Nyomtatás