A II. világháború után 1945-ben az egri „Angolkisasszonyok” 8 osztályos leánygimnáziumában 10 évesen kezdtünk tanulni. Sokan voltunk, 2 osztály indult I/a és I/b.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, száműzték a szerzetesrendekkel együtt az Istent, és az addig tanulható idegen nyelveket is (latin, görög, német, olasz, francia, angol).
Az „Angolkisasszonyok” épületében a III. gimnázium után VIII. általános iskolások lettünk. Sok osztálytársunk visszakerült a lakóhelye szerinti általános iskolába. Ennek ellenére sokan maradtunk, mert az „Angolkisasszonyok” polgaristáival összevontak minket. Az addig tanult idegen nyelvek helyett, az orosz lett a kötelező. Nem volt elég orosz nyelvet beszélő tanár, a nyelvszakos tanárok átképzésük közben már tanítottak is.
Szintén az „Angolkisasszonyok” épületében „Szilágyi Erzsébet” nevével állami leánygimnázium indult. Így lettünk ismét első gimnazisták az 1949/50-es tanévben. Osztályfőnökünk Dr. Gelei Gáborné lett. Örömteli volt, hogy sokan, akik a VIII. általánost máshol végezték el, újra osztálytársaink lettek. Szívszorító volt viszont, hogy többen nem folytathatták tanulmányaikat, főként származásuk miatt.
Az 1950-es év újabb változást hozott, a városban középiskola típusonként 1-1 működhetett. A volt „Angolkisasszonyok” épületében a kereskedelmi-közgazdasági jellegű képzés kapott helyet. A volt „Cisztercita fiúgimnázium” épülete a tanítóképzősöké lett. A „Dobó István Gimnázium” lett „a gimnázium” Egerben.
II. gimnazistaként kerültünk a „Dobós fiúk” és a „Cisztercis fiúk” közé, reál tagozatos leányosztályként. Érdekes volt számunkra, mert a korábbi iskolánkban csak lányok voltunk. A nagy létszámú osztályunkban sok csinos lány volt, diákszerelmek szövődtek, néhányból később „Dobós házasság” lett.
Nagytudású, szerethető tanáraink voltak. Osztályfőnökünk Dr. Őrsi Andrásné, a „csupaszív” Lili néni. Orosz nyelvet tanított nekünk, és színházi előadásokat is oroszul: Gogol „Revizor” című komédiáját és Dunajevszkij szovjet zeneszerző „Szabad szél” című operettjét. Az osztályunk nagyon szeretett énekelni. A zavaros 2 év után újabb 3 szép diákévet éltünk meg itt. Az érettségi után osztályunkból sokan jelentkeztünk egyetemekre, főiskolákra. Voltak, akiket nem vettek fel, de olyanok is, akik ilyen-olyan ok miatt lemorzsolódtak. Akik végeztek: 4 tanár, 1 ének-zongora magántanár, 1 könyvtáros, 2 orvos, 2 meteorológus, 2 erdőmérnök. A többiek tisztviselőként dolgoztak különböző területeken.
Van néhány társunk, akikkel teljesen megszakadt a kapcsolatunk. Róluk nem tudunk semmit. Kezdetben 5 évenként, amióta idősebbek lettünk évente találkozunk. Ezt a 70. érettségi találkozót ismereteink szerint 10-en éltük meg, változó egészségi állapotban.
Végezetül szeretnénk megköszönni Berkes Krisztián Igazgató Úrnak, hogy ismét itt lehetünk e jó hírű, patinás intézmény falai között.
Az 1953-ban érettségizett IV./a-ból:
Balogh Ilona, Katona Katalin, Kelemen Márta (ő sajnos május 4-én meghalt), Keskeny Mária, Lénárt Hilda, Nagy Julianna, Radnai Katalin, Révész Márta, Szucsák Valéria, Tímár Lenke, Tóth Ilona.
Nyomtatás