A Natura Tantúra Magyarország-Szlovákia Program Kisprojekt Alap forrásból finanszírozott projekt, melynek célja, hogy a magyarországi és szlovákiai gyerekek megismerjék a dél-szlovákiai régiót.
2024. május 9-10-én iskolánk 3 diákja – Bucsi Tünde 11.D, Sipos Merse és Tajti Péter 11.A – vehetett részt a komarnoi Selye János Egyetem és a szolnoki Curie Alapítvány által szervezett Komarno körüli utazáson.
Nyitásként, május 9-én reggel a diákok megtekintették a komárnoi Erődöt. Az erőd 2 részből áll. Az öreg vár a 16. században épült az oszmán támadások ellen. Az erődöt a törökök 1594-ben ostromolták, de az erőd bevétele sikertelen volt. Az erőd külső részét, azaz az új várat csak később a 17. században húzták fel. 2 évszázaddal később, az 1800-as évek elején a napóleoni háborúk idején a császári udvar ide menekült Bécs bevétele után. A szovjet uralom alatt az erődben közel 6000 katona állomásozott folyamatosan. Az 500 méter hosszú barakk, valamint a belső udvari ház összesen 8000 katonát volt képes elszállásolni, bár sosem tartózkodott ennyi az erődben. A régi vár belső udvara egykor tele volt épületekkel, azonban a 250 évvel ezelőtti földrengések az udvart teljes egészében megsemmisítették.
Ma a város kormánya gőzerővel dolgozik azon, hogy a várat minél jobban rendbe hozzák és mindenki számára is teljesen bejárhatóvá tegyék.
A vár bejárása után Bátorkeszire utaztunk, ahol meglátogattuk az Ella Hengermalmot.
A malmot a 20. század elején alapította Uffman Adolf, a nevét felesége, Ella után kapta. 1936-ig üzemelt. A malom az évek során egyszer leégett, azonban helyreállították. A helyreállított faszerkezet máig jó állapotban van. Az épület legfelső, harmadik szintje 22 méter magasan van.
A három szinten a látogathatók megtekinthetik a szabadesésű gabonaőrlés különböző állomásait, megismerkedhetnek a régi molnár munka eszközeivel, valamint a malom és a malmot fenntartó család történetével.
A nap végén ellátogattunk a Tőrén található Panthera Parkba. A park alig pár éve nyitotta meg kapuit, mára Európában itt találkozhatunk a legtöbb vadmacska fajjal. A nagymacskákon kívül megtekintettünk különböző ragadozó madarakat, papagájokat, de majmokból és a rágcsálókból sincs hiány. A park legkülönlegesebb lakója a felhős leopárd. A parknak külön kialakított állatsimogató és safari is van. A safari részen láttunk zebrákat, struccot, emut, és kapibarákat etettünk.
Május 10-én a csoport meglátogatta a gútai hagyományőrző Vermes Törzset. Vermes István, a törzs alapítója és vezetője tartott számunkra előadást az udvaron felállított jurtában. Általa megismertük a jurta szerepét, a felépítését, a legeltető életmód különlegességeit. Vermes István mesélt nekünk a Törzs történetéről, megosztotta velünk saját élményeit, amit az évek során szerzett. A Törzs a világ rengeteg pontján, köztük Magyarországon is sokszor tartott már lovasíjászati bemutatót. Az ott töltött idő alatt számunkra is megadatott a lehetőség, hogy mind lovagoljunk, kipróbáljuk az íjak, a dobócsillagok és kardok használatát.
A következő állomás a Gútán található GreenCoop paradicsomfarm volt. A Greencoop a Boldogparadicsomtermesztők Egyesület tagja. Az Egyesület Szlovákia legnagyobb termelői csoportja, évi több mint 10 millió kilogramm paradicsomot termel. Az Egyesület összesen 25 hektáron termeli nap, mint nap a paradicsomot. A gútai cég 4,5 hektáron dolgozik. Az Egyesületet alkotó 5 cég számos geotermikus forrást használ az üvegházak melegítéséhez. A geotermikus forrásoknak köszönhető, hogy a Boldogparadicsomtermesztők 15 ezer tonnával kevesebb szén-dioxidot termelnek, mint a hagyományos termelők.
A farmon több fajta paradicsomot is termelnek köztük piros, sárga koktélparadicsomot, fürtös, BEEF paradicsomot. Utóbbi paradicsom, akár kéttenyérnyi nagyságúra is megnőhet az érési idő végére.
A GreenCoop cég után került sor utazásunk utolsó állomására, a gútai úszó vízimalomra és Európa leghosszabb fahídjára. A híd összesen 86 méter hosszú és a Duna egyik holtágán ível át. A ma látható úszó vízimalmot 1982-be rekonstruálták a Komáromi Hajógyárban. Az úszó vízimalmokat a két világháború között használták, az utolsót 1936-ban állították le.
A gabona őrléséhez a folyóvizeket használták, ennek segítségével hajtották meg a malom oldalán található malomkereket. Ma a malom belsejében múzeum üzemel, ahol megismerkedhetünk az úszó vízimalmok történelmével, akár idegenvezetéssel is.
Sok új élménnyel, tapasztalattal és nagyon elfáradva tértünk haza. Jövőre visszamennénk!
Bucsi Tünde, 11.D