Az idei tábor megszervezésének ötlete régóta foglalkoztatott, hiszen a természet szeretete mindig velem volt; már egész kiskoromtól kezdve vittek kirándulni a szüleim. A nagyobb kihívást jelentő, hosszabb túrák csak később, felnőtt fejjel következtek. Ezekhez szerencsére a fizikai állóképességem is adott. A magaslati levegőbe akkor kóstoltam bele, amikor édesapámmal az erdélyi Kárpátokban a Radnai-havasokban túráztunk. Volt dobós diákként ő sokszor mesélte, hogy osztályfőnökével, Dr. Estók Bertalannal eljutott a Magas-Tátrába is. Ezek a szép magánéleti emlékek ösztönöztek elsősorban arra, hogy megismertessem iskolánk diákjaival is ezt az egykor hazánkhoz tartozó, gyönyörű vidéket.
A szervezést már tavaly nyáron elkezdtem. A legkönnyebb feladat a szállás kiválasztása volt, hiszen a Kárpát Egyesület tagjaként számtalanszor jártam már ott. Csodálatos panoráma, kényelmes és tiszta szobák, valamint finom ételek vártak bennünket.
A szülői tájékoztatókon részletesen ismertettem a programot, valamint hasznos tanácsokkal láttam el a résztvevőket; milyen ruhát, ennivalót hozzanak magukkal, s hogy milyen kihívásokra számíthatnak a napokig tartó túrázás során a gyerekek.
A szállás elfoglalása előtt egy átmozgató kirándulás következett, amelynek során a Szlovák Paradicsomban található Dedinky-tóhoz látogattunk el. Onnan a Zejmári-szakadék felé vettük az irányt, amely nagyjából félúton található az 1020 méteren fekvő Geravy-fennsík felé. Erőnlétfelmérő célzatú utunk során, szűk ösvényeken haladtunk, helyenként a patakon is átgázoltunk, mely emlékezetes élményt jelentett a lelkes csapatnak. Túrázó diákjaink fáradhatatlanul, a meredek falakon mesterségesen kialakított vaslétrákon is áthágva haladtak a kitűzött célpont felé. Gyakran még szólni is kellett nekik, hogy lassabban menjenek, hiszen nem marad idejük gyönyörködni a természet csodás látványában. Elégedetten konstatáltam, hogy a gyerekek az egész túrázását tekintve megfelelő kondícióban vannak, s hogy a többnapos kihívás sem fog gondot jelenteni a számukra.
Az első teljes túranap végcélja a 2190 méteren lévő lomnici nyereg volt, míg a második napon a Nagyszalóki-csúcsot hódítottuk meg. A tátralomnici bázisszállás az erdő közvetlen szomszédságában helyezkedett el, aminek köszönhetően gyakran szarvasok társaságában tölthettük el az estéket.
Túracsapat tagjai: Berkes Gábor 8.a, Berki Bence Lázár 9.b, Dorkó Dániel 9.b, Hanyecz Áron 10.a, Henez-Straub Huba 11.b, Karanyicz Emma 10.d, Kovács Előd 10.d, Kovács Kitti 8.a, Patkó Domonkos 10.b, Radnai Szabolcs 10.a, Sipos Merse 11.a, Szabó Marcell 11.a, Tajti Péter 11.a, Tóth László Bence 8.a, Zsófi Szilárd 11.d
Köszönöm a segítséget kísérő kollégámnak, túravezető társamnak, Murányi Beáta tanárnőnek. Köszönjük a szülők megelőlegezett bizalmát, amiért ránk bízták gyermekeiket! Végül köszönjük az intézményvezetőség teljes körű támogatását a felejthetetlen program megvalósítása során.
Jövőre folytatjuk!
Sashalmi Sándor, testnevelő